A törvényhozó hatalmi ág részét azok a szervek, ill. személyek képezik, amelyek, ill. akik minden esetben belefolynak a törvényalkotás folyamatába. Az alkotmány-tervezet szerint a kormány nem lenne ilyen szerv - most sem az -, mert a folyamat a részvétele nélkül is végbe mehet. Ugyanis nem csak a kormány, hanem a képviselő, sőt még a köztársasági elnök is kezdeményezhet törvényt. De a köztársasági elnök már az: részese az eljárásnak.

A törvényhozás folyamatának részévé válik majd az Alkotmánybíróság, minthogy bármely törvény, még a kihirdetését megelőzően a tesület elé kerülhet előzetes, alkotmányossági vizsgálatra - ha az országgyűlés ezt kéri. Ha pedig ez így van, akkor az AB lesz a felsőház. Az AB eddigi gyakorlatából úgy tűnt, hogy csak a törvénynek az indítványban megjelölt rendelkezéseit vetette össze az Alkotmány szintén kifejezetten felhívott rendelkezésével. Az új eljárás lényege a törvény általános felülvizsgálata lesz.

A legtöbb országban, ahol kétkamarás törvényhozó szervezet működik, ott a felsőháznak a jogkörei kisebb nagyobb mértékben korlátozottak. Az egyik jellemző kérdéskör, amelynek terén nincs, vagy csak korlátozott belszólása lehet a vonatkozó törvények meghozatalába, az a költségvetés.

Nem ritka az sem, hogy a felsőház bizonyos ítélkezési feladatokat is ellásson. Ilyen  feladatokat lát el az angol főrendiház is a law lord-ok útján, s ilyen jellegű az Egyesült Államok szenátusának szerepe az elnök elleni elmozdítási eljárásban.

A magyar szabályozás azonban igen szűk hatáskört biztosít majd e tesületnek: csak alkotmány ellenességre hivatkozva akadályozhatja meg egy törvény kihirdetését, s azt is csak akkor, ha az országgyűlés a vizsgálatot kifejezetten kéri.

Megmarad az elnök törvény alkotmányellenességének előzetes vizsgálata indítványozásának a joga, ez azonban már nem általános "összevetési" eljárás, hanem a régi típusú "normakontroll".

Érdekes lesz a helyzete az AB-nek, amikor majd egy egyedi ügyben (panaszra) vagy a köztársasági elnök fent említett indítványára indult eljárásban kell majd kimondania egy korábban az alaptörvénnyel "összevetett" törvény alkotmányellenességét.

A tervezet készítői érezték a szabályozás szülte nehézséget: harminc napot hagytak a vizsgálatra. De rendelkezni arról már elfeledkezik a javaslat, hogy mi történjen olyan esetben, ha az AB nem dönt a határidőn belül. Kihirdethető a törvény? Ha így kihirdették, akkor a vizsgálat tovább folytatódjék? Gondoljunk egy vaskos törvénykönyvre (pl. az elfogadandó Ptk-ra). Mi lesz, ha ezt nem tudják harminc nap alatt "összevetni"?

Fenn áll a veszélye, hogy ez az eljárás egy közéleti színjátékká fog silányodni: az összevetéses eljárást követően - akkor is, ha azt időben nem fejezte be a tesület - a törvényt megszavazó többség a törvényt alkotmányosnak fogja tekinteni. Így az ellenzék elnémíttatik: nem hivatkozhat alkotmányellenességre!

Az ellenzék azonnal egy panaszos felkutatásába kezd, aki vállalja azt, hogy vele szemben e szabályt alkalmazzák. Jöhetnek a megszemélyesített ügyek. A kormány és az ellenzék már nem azon fog vitatkozni, hogy a törvény egy bizonyos rendelkezése ütközik-e az alaptörvény egy kiemelt tételébe. Hanem arról szól majd, hogy az "áldozatnak" igaza van-e, az ő ügye igazi ügy-e, jellemzőnek lehet-e tekinteni, s ami még szörnyűbb, arról, hogy e személy egyáltalán milyen ember (múltja, anyagi helyzete, viselt dolgai, és így tovább).

S vajon a köztársasági elnök, - aki nem feltétlenül volt alkotmánybíró, - meri-e majd támadni a törvényt, ha azt az AB már átvizsgálta? Elnöke válogatja. Göncz biztosan nem merte volna, Sólyom pedig biztosan igen. És a többi? A leendők?

Nem tudom.